Művésztelepek Sárospatakon, Bükkszéken

A Patak Művésztelep rövid története

A Patak csoport művésztelepe 1995-től kapcsolódik Sárospatakhoz, illetve szűkebb-tágabb földrajzi környezetéhez, de szorosabb szellemi vonatkozásait tekintve mindenképpen megállapítható, hogy akár Dorkón, akár Fonyban működött is, mindig élő volt az e kapcsolat a csoport tagjai és a városban élő művészek, művész(et) barátok között. 2000 februárjában éppen Fonyban, a "Kertalja" telep színhelyén, Gubis Miska házában fogant meg a szabadiskola gondolata is. Ekkor még féltve dédelgetett vágyunk volt, hogy a művészeti iskola, szabadiskola együttlétet egy sárospataki művészteleppel "gömbölyítsük" ki. A terv 2003-tól megvalósult, hiszen ettől az évtől Sárospatakon november végén tíz napra összegyűlnek a Patak csoport művészei, hogy együtt alkossanak. - Majdnem azt írtam, hogy "Sárospataknak van egy művésztelepe", de erre még bizonyára várnunk kell, hiszen a város ebben a pillanatban még nem igazán tud mit kezdeni ezzel a helyzettel, lehetőséggel, így inkább (nem önzően) erről e percben a fentiek szerint kell szólnunk.

A művésztelep házigazdája a Patak Művészeti Egyesület mellett az ART ÉRT Alapítvány, a Pataki Diákok Vendégháza, illetve Szalay András vállalkozó, aki V. András nevű éttermében látja vendégül a művészeket, sőt nyitott 2006 májusától a csoport művészeinek alkotásaiból Galériát.

„Ha valaki ’a tudomány és művészet pártfogója’, ez majdnem oly nevetséges, mintha egy vallásos emberre azt mondanák: ’az Isten pártfogója’. Ahogy Isten nem függ attól, hogy hisznek-e benne, éppúgy a tudományt és a művészetet sem érinti, hogy törődnek-e vele. A tudomány és művészet hazája nem a lét, az ’esse’, hanem a lehetőség, a ’posse’, s ha a létben megnyilvánul, attól a lét lesz gazdagabb; a tudomány és művészet részéről végtelen alázat, hogy a létben magát megnyilatkoztatni engedi, hiszen minden alakot-öltése fogyatékos. És ha a tudomány és művészet eltűnik az emberi sorsból: nem az ő pusztulása ez, hanem a fogyatékos megnyilvánulásoké, s e megnyilvánulások gazdájáé, az emberé.” (Weöres Sándor)

A Bükkszék Művésztelepről

Az alkotótelep utóbbi 3 évben végzett szakmai tevékenységének rövid írásos összefoglalása és fotódokumentációja

A Bükkszék Művésztelep 2009-től kapcsolódik Bükkszékhez, illetve szűkebb-tágabb földrajzi környezetéhez, de szorosabb szellemi vonatkozásait tekintve mindenképpen megállapítható, hogy mindig élő volt az e kapcsolat a csoport tagjai és a településen élők, művész(et) barátok között. 2009-től gyűlnek itt össze egy bő hétre a művészek, hogy együtt alkossanak.

A művésztelep házigazdája a Napfény Vendégház tulajdonosa mellett az Új ART ÉRT Alapítvány, a település önkormányzata.

A művésztelepen eddig alkotó művészek:

Csetneki József, feLugossy László, Wrobel Péter, Vincze Ottó, Bán Miklós, Lázár Zsolt, Becse Tamás, Fazekas Balogh István, Ghyczy György, Pálfy István (Putyu), Pálfi Júlia, Sz. Varga Ágnes, Kéri Mihály, Puha Ferenc, Stark István.

A művésztelepen nem csupán festőművészek, hanem grafikus, fotóművész és operatőr is dolgozott az elmúlt időszakban. A festőművészek sem kizárólag a hagyományosnak nevezhető festészeti technikákkal alkották műveiket. A plasztika, objekt készítés mellett teret kapott korábban kísérleti video performance és utcai akció is. Mindezekben a település lakói és vezetői a művészek segítségére voltak.

Az elkészült fotók és rövidfilmek a művésztelep tulajdonában vannak.

A telep megnyitása hagyományosan egy művészenként 3-4 alkotásból álló kiállítással indul, majd a művésztelep végén szintén egy hasonló nagyságú zárókiállítással köszönnek el a művészek a falu lakóitól. 2009-től ezen alkalmakkor visszatérő ismerősként fogadják a művészeket, mondhatjuk nyugodtan, hogy személyes kapcsolatok is alakultak ezen idő alatt.

Eger és az ott tanító, alkotó művészek közelsége, a művésztelepet szervezők munkája, valamint azEgri Művészeti Központ lehetővé tették, hogy 2015-ben egy visszatekintő, bemutatkozó kiállítással jelenhessen meg a Bükkszék Művésztelep az egri Trinitárius Templom Galériában, május-júniusi időintervallumban.

Az érkező művészek a vendégházban és közvetlen környezetében alakítják ki azokat az adhoc stúdió körülményeket, amelyek az alkotó munkához elengedhetetlenek. A vendégház összes helyisége és udvara ilyenkor hamisítatlan művésztelepi köntöst ölt, amelyet szívesen látogatnak a bükkszéki érdeklődők is.

Az önkormányzat rendszeresen ingyen fürdőjegyet biztosít a művészeknek a termálfürdő látogatására, amelyet napi rendszerességgel igénybe is vesznek.

A telep legfontosabb jellemzője az alkalmazkodás. Elsődlegesen az adottságokhoz, melyek minden korlátjuk ellenére vonzóak és megtartó erejűek, másodlagosan egymáshoz, hiszen a művészek egymás személyes közelségében töltik el a hetet úgy hétköznapi létezésük, mint alkotói tevékenységük vonatkozásában.