„Képesség megtartó népesség = népesség megtartó képesség”

„Képesség megtartó népesség = népesség megtartó képesség”

„Korunk legjobb személyiségei állandóan sötét, nyomott hangulatban van-nak, nyomasztja őket a lelkükben zajló színlelés és nyíltság közötti küzdelem, nem bíznak önmagukban, nyugtalanok, így aztán nem lehetnek mások útmutatói, egyszersmind szigorú nevelői. ... milyen jó volna, ha nevelőnek igazi filozófust találnék, aki korunk általános fogyatékosságai fölé képes emelkedni, és ismét megtanítani rá, hogy a gondolkodásban és az életben egyaránt egyszerűek és becsületesek, vagyis korszerűtlenek legyünk, a szó legmélyebb értelmében.”
(Friedrich Nietzsche)

Az első alapítványi iskola megalapítása óta (1988), közel 1000 alapítványi iskola jött létre átfogva a közoktatás egészét az óvodától az érettségit követő FSz képzésig, az általános iskolától a szakképzésen át az alapfokú művészeti oktatásig, a hátránykompenzációtól az elitképzésig.
Érdekeiket, szakmai szempontjaikat szinte a kezdtek óta az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete (AME) képviseli, melynek kb. az alapítványi intézmények harmada - negyede a tagja.
Bár a közoktatás egészéhez képest viszonylag kis arányban tanulnak alapítványi iskolákban a magyar gyerekek, a szféra összetettsége, szakmai problémái, eredményei azonosak a hazai közoktatás egészével. Egyes területeken – így különösen a hátránykompenzáció, az alternatív iskolák, az alapfokú művészeti képzésben, az érettségit követő iskolarendszerű képzésben – nagyon nagy az aránya az alapítványi területnek (fele - harmada), más területeken – így az általános iskolákban, gimnáziumokban – lényegesen kisebb az arányuk (3-10 %). Számos közhely, városi legenda övezi az alapítványi iskolákat (drága magániskolák, alternatív iskolák stb.). Bár az alapítványi iskolákról átfogó kutatás készült, az AME minden lehetséges fórumon igyekszik a féligazságokra építő félreértéseket tisztázni, nagyon nehéz áttörni a falakat.
Szándékunk bemutatni a kormányzat, az önkormányzatok, és a szakma számára, hogy mi-ért van szükség az alapítványi iskolákra.
Az alapítványi iskolák közfeladatot látnak el, ugyanúgy, mint önkormányzati és egyházi társaik. Megfelelnek a közoktatási törvény előírásainak, az ide járó, ill. az ilyen intézményekben végzett tanulók számára legalább ugyanazokat a szakmai, személyi, oktatási feltételeket biz-tosítják, mint bármelyik magyar iskola.
Az alapítványi iskolák – szemben az önkormányzati, egyházi fenntartású intézményekkel – közfeladatot ellátó tevékenységüket kevesebb állami forrásból látják el, tekintettel arra, hogy csupán az alapnormát kapják meg, a kiegészítő támogatást alanyi jogon nem. Működésük forrása egyrészt szülői támogatás, amely így nem kerülne be a közoktatás forrásai közé, másrészt pályázati fejlesztési támogatás, harmadrészt a hátránykompenzáló intézmények számára pályázati formában 2012-ig nyújtott kiegészítő támogatás. Ennek megszűnésével jelenleg semmilyen hátránykompenzációt támogató plusz forrásuk nincs az alapítványi nevelési-oktatási intézményeknek. A 2006-ban megkötött megállapodások közel 200 intézményben tanulmányait folytató HH-s, HHH-s, SNI-s gyerek iskolába járását tette lehetővé. Az új rendszerben megkötött Köznevelési Szerződések 27 (!) alapítványi (és egyházi) intézményt érintenek úgy, hogy a hátrányos helyzetet nem is tartják szem előtt, hiszen iskolák támogatása történik úgy, hogy a művészeti iskolákban a térítési díjat is be kell szedniük az intézményeknek annak ellenére, hogy a pályázat kiírásában az szerepelt, hogy ingyenes oktatást kell biztosítaniuk az iskoláknak.
Aki ismeri az országnak ezt a részét, aki ismeri az itt működő iskolákat, a mélyszegénységben vagy annak küszöbén élő emberek valódi hétköznapi problémáit, láthatja, hogy az állam gondoskodó keze bizony nem mindenhová ér el. Ezeken a helyeken mi ott voltunk eddig is, most is ott vagyunk… és a jövőben is szeretnék ott lenni, és tudjuk: ott is szeretnék, hogy ott legyünk. Ez azonban csak úgy valósulhat meg, ha segítséget kaphatunk állami feladatellátást átvállaló, hiánypótló, segítő munkánkhoz.
A közoktatási megállapodás előző öt éves szakaszának kedvezményezettjei között – más alapítványi iskolákkal együtt – mi is ott voltunk, tisztességesen, magas hatásfokkal felhasználtuk a támogatást, és el is számoltunk azzal mindig. Tanulóink közel háromnegyede HH-s és HHH-s gyerekek. Iskolánk sárospataki székhellyel, több vidéki telephellyel működik 2004 óta. Ezek Bodroghalom, Boldogkőváralja, Sajóbábony, Taktaharkány, Szendrőlád, Kenézlő, Edelény, Szögliget, Lak, Alsóberecki, Pácin.
Egyre hangosabban tesszük fel magunknak a kérdést: Mi lesz velünk? Mi lesz azokkal az iskolákkal, amelyek LHH-s vidékeken működnek, mert ott vannak otthon? Hogyan tudják fenntartani magukat azok az iskolák, amelyek egyáltalán nem számíthatnak arra, hogy tanítványaik családjai akár havi száz forintot is ki tudnak szorítani gyerekeik taníttatására?
Az alapítványi szféra messze a „legolcsóbb” oktatási terület az állam számára: az alapítványi iskolák átlagban is és összesen feleannyi költségvetési támogatást kapnak, mint az egyházi, vagy (eddig) az önkormányzati intézmények. Az itt dolgozó 16 ezer pedagógus és 2-3 ezer gazdasági, technikai dolgozó befizetett adója megközelíti az intézményi állami támogatás egészének mértékét.
A hozzánk járó több mint 500 gyerek elhelyezésére, szükségleteinek kielégítésére sem az állam, sem az önkormányzatok, sem az egyház intézményei nem rendelkeznek megfelelő szakmai programokkal, kapacitással. Alapítványi iskolánk szülői támogatás híján, lényegesen olcsóbban látta el eddig feladatát. Azok az intézmények pedig, melyek költségtérítést kérnek, nem visznek, hanem hoznak pénzt a közoktatásba.
Bár óriási különbség van a különböző alapítványi iskolák között, több fontos közös jellemzőjük van. Ezek: Az egy fenntartó – egy iskola a tipikus működési formájuk, s ez közvetlenebb kapcsolatot biztosít az iskolahasználói körrel. Általában kisebbek, és könnyebben alkalmazkodnak a családok, gyerekek igényeihez. Tekintettel szűkösebb forrásaikra, illetve arra, hogy a civil szféra részeként nem közvetlenül az állami forrásokból működnek, lényegesen haté-konyabban gazdálkodnak, mint önkormányzati társaik. A családokhoz való közvetlen kötő-désük egyik kiemelten fontos velejárója, hogy a képzési funkción túl nagy jelentőséget tulajdonítanak az érték- és normaközvetítő iskolafunkciónak.
Az alapítványi szféra biztosítja a szociális háló „sűrítését”, a rendszerből kieső gyerekekkel való foglalkozással, az utcára kerültek támogatásával. Ma Magyarországon elképzelhetetlen lenne a gyermekesély javítása, az alapítványi iskolákat alapító lelkes, szakmailag felkészült gyerekmentő pedagógusok nélkül. A mi hálózatunk biztosítja: A második esély iskoláinak nagy részét. A deviancia kezeléséhez nagymértékben itt járulnak hozzá. A hátrányos helyzetű csoportok számára helyhez viszik a megoldást.
A társadalmi hátránykompenzáló altruista intézmények mellett nagyon jelentős az aránya az alapítványi szférának az SNI tanulók nevelésében is.
Az alapítványi iskolák nagy hányada alapfokú művészet iskola, amelyek az elmúlt 15-20 évben elvitték a művészeti képzést Magyarország minden szegletébe, minden kis település-re. Eljuttatva a tradicionális zeneoktatás mellett a népi kultúra, közösségi kultúra, a tánc, a színház művészet, képzőművészet iránti igényt a következő generáció számára is. Ezt az érin-tett önkormányzatok nem tudták volna megtenni, s az itt felhalmozott tapasztalat, az elért eredmények európai mértekben is egyedülállóak, és követendő mintát jelenthetnek mások számára.
Természetesen vannak tandíjas, költségtérítéses alapítványi iskolák, de ezek egyrészt csak legfeljebb a harmadát jelentik a teljes szférának, hiszen hasonlóan más fejlett országokhoz, az alapítványi szféra tipikusan a társadalom két szélére szerveződött. Ezek az iskolák egyrészt jelentős többletforrásokat hoznak a közoktatásba, másrészt kielégítik azoknak a családoknak a szükségleteit, akik hajlandóak, és képesek anyagilag is kiegészíteni gyermekük iskolázását.
A szakképzés területén is jelentős szerepet töltenek be az alapítványi iskolák, különösen: Az elsősorban hátránykompenzációban fontos funkciót betöltő szakiskolai hálózatban. A kisebb méreteket igénylő tradicionális szakmai képzésben, a művészeti szakképzésben. Kiemelten nagy az arányuk, és lényegében pótolhatatlanok a modernizációs szakmák területén. Éppen ezek miatt jelentős a számuk a közoktatást követő szakképzési területeken, a második esély iskoláiban.
Az AME elnöksége szerint Magyarországon valamennyi törvényben előírt feltételnek megfe-lelő közoktatási intézményt azonos módon kell finanszírozni, ellenőrizni, támogatni. Függően az iskolatípustól, iskolafoktól, eltérő szakmai támogatást, finanszírozást kell biztosítani, de ezek alapja nem a fenntartó jogi személyisége, hanem az intézmény célja, programja lehet csupán.
Mindaddig, amíg az egységes elbírálási, támogatási rendszer ki nem alakul, a nem állami nem önkormányzati intézmények szabályozásának, finanszírozásának azonos módon kell történnie.
Tisztelettel kérjük, segítsen nekünk abban, hogy munkánkat továbbra is végezhessük azokon a településeken, ahol arra szükség van. Bízom abban, hogy Ön sem engedi el azoknak a választóiknak és családjaiknak a kezét, akik Borsod-Abaúj-Zemplén megye leghátrányosabb helyzetű (kis)településein élnek. Bízunk abban, hogy Ön is fontosnak tartja, hogy az itt élő gyerekek ugyanúgy hozzáférjenek Alkotmányban biztosított jogaikhoz, mint az ország egyéb területén élő társaik.
Mottónk a „Képesség megtartó népesség = népesség megtartó képesség” elvét rögzíti. Kérjük, áldozatos munkája során támogassa azon alapítványi iskolák működését, amelyek hátrányos helyzetű gyerekeket tanítanak, amelyek hátránykompenzációval, tehetséggondozással foglalkoznak. Hiszünk abban, hogy Magyarországnak ebben a zugába született emberek sem érnek kevesebbet, mint a tehetősebb vidékeken élő társaik, hogy a család anyagi szűkössége nem befolyásolja negatívan azt, hogy gyermekeiket tudják-e tisztességgel iskoláztatni ott, ahol élnek…
Bizonyára ismeri a lisszaboni Művészetoktatási Világkonferencia állásfoglalását, amely így fogalmaz:
„1. Védeni a neveléshez és a kulturális részvételhez való emberi jogot
A kultúra és a művészet alapvető összetevői az átfogó nevelésnek, mely az egyéniség teljes kifejlődéséhez vezet. Ezért a művészetoktatás egyetemes emberi jog minden tanulónak, köz-tük azoknak is, akik gyakran kimaradnak az oktatásból, mint pl. a bevándorlók, kulturális kisebbségi csoportok és rokkantak. Ezeket az állításokat tükrözik a következő megállapítások az emberi jogokról és a gyermekjogról.
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
22. cikkely
„Mindenkinek mint a társadalom tagjának …. joga van a méltóságához és a személyisége szabad fejlesztéséhez nélkülözhetetlen gazdasági, társadalmi és kulturális jogok megvalósításához.”
Biztosan tudjuk azt, hogy a magyar vidék nem lehet meg alapítványi iskolák nélkül. Különösen igaz ez akkor, amikor a települések éppen elveszítik az egyik olyan megkötő erőt, mint az iskolájuk.
Kérjük, segítsék a „nem állami, nem önkormányzati, nem egyházi fenntartású” nevelési, oktatási intézmények életben maradását!