Az NKA támogatja a Patak csoport sárospataki művésztelepét

A művésztelep helyszíne: Sárospatak
Ideje: 2014. március 29-április 5.
11. művésztelep

A Patak Csoport mint szuverén művészeti közösség értelemszerűen a Patak Művésztelep tagjait foglalja magába, akik ma már valamennyien kapcsolódnak bizonyos mértékig Sárospatak városához, ám ez korántsem volt kezdettől így. Az okiratok szerint a Patak Művésztelep hivatalosan 1994. április 1-jén alapult, a Sárospatak melletti Dorkón, ahol az alapítók Aknay János, Puha Ferenc és a névadó elnök, Somogyi György festőművészek, továbbá Dr. Hann Ferenc művészettörténész, muzeológus egyéni útkeresésük és több korábbi művészi csoportosulási kísérlet után termékeny együttműködésre szövetkeztek az alkotás szabadságának jegyében. Ugyan Gubis Mihály (1948-2006) képzőművész neve nem szerepel az okiratot aláírók közt, a hivatalos publikációk később őt is az alapítók közt tartják számon.
Bár a csoport tagjainak pályaképei meglehetősen különbözőek, az általánosságban elmondható róluk, hogy valamennyien progresszív alkotók, akik önálló formanyelven dolgozva, a divatjelenségektől függetlenül, szuverén módon akarnak művészetet létrehozni. Ez nagyon általános meghatározás, de legalább azokra is igaz, akik később csatlakoztak a csoporthoz. 1995-ben Kéri Mihály és Penyaska László, 1999-ben Nádasdy János, illetve a német Wolfgang Nickel, 2005-ben pedig Szemadám György, feLugossy László, Csetneki József képzőművészek és Novotny Tihamér művészettörténész, majd végül Wrobel Péter képzőművész csatlakoztak a közösséghez. Bár a művésztelep jelenleg Sárospatakon működik, arra még nem volt példa, hogy mindenki itt lett volna a városban a csoport tagjai közül.
A „Patak” név nem Sárospatak városának nevéből eredeztethető, hanem szimbolikus fogalom, amely az alkotói csoport által képviselt szellemiség megragadására szolgál. A patak megjelenik, majd eltűnik, és hirtelen tűnik fel újra a felszínen, egy másik helyen. Duzzad, csörgedezik, kis medret váj magának, táplálja a földet, majd ismét elmerül benne. A társaság alkotói tevékenysége is ilyen változó jelenségként nyilvánult meg másfél évtizedes története során. Az összefogás terve Somogyi György szigetszentmiklósi műterméből indult, majd művésztelepként Dorkón valósult meg, hogy aztán az ezredfordulón Fonyba kerüljön, Gubis Mihály portájára, 2003-ban pedig Sárospatakon lelje meg névleges, ám talán korántsem végleges, vagy legalábbis nem kizárólagos otthonát. Az alkotók nyáron vagy késő ősszel gyűlnek össze, hogy egy társaságában, egymás instrukcióit hasznosítva dolgozzanak, de csak az utóbbi években jelent számukra átmeneti és néhányuk esetében tényleges otthont is Sárospatak városa, ahol a város kortárs képzőművészeti alkotásokkal való belakására a galériák kiállításain túl néhány alkotó formabontóbb lehetőséget is talált.
2000-ben elindítói a sárospataki képzőművészeti szabadiskolának és 2003-tól a városban rendezik meg művésztelepeiket.
A művésztelep meghívott tagjai: Sz. Varga Ágnes, Stark István, Baksai József.