Gubis Mihály április 4-én lett volna 64 éves

Novotny Tihamér
… És keressétek lényének fraktálszerűen gyarapítható morzsáit!
In memoriam Gubis Mihály

       „Gubis úr a Krisztus születése utáni 1948-dik esztendő azon napján látta meg a napvilágot, amelyet akkor immáron harmadízben Magyarország Legújabb Fölszabadulásának Évfordulója neve napjának tiszteltek mindenek a szétlőtt Kárpátok alatt. Amúgy a Csaba királyfiról elnevezett Békés vármegyei nagy-nagy tót mezővárosban, a két magyar évek múltán Békés megye néven közigazgatásilag egy időre egyesített Békés-félCsanád-aradiElekjárása-biharSarkadjárás jövendő székhelyén” – vetette róla papírra Sarusi Mihály író 1986-ban egy úgynevezett magánkiadású (!) Gubis-mappa előszavaként (anélkül, hogy kimondta volna április 4-e és Békéscsaba nevét). Tudniillik a kádári idők végén ez a két mondat elég volt ahhoz, hogy a múzeumi életben is megtestesülő központi hatalom „kicenzúrázza” Szentendrén az Új Vegyes című Vajda Lajos Stúdiós kiállítás katalógusából Sarusi frappánsan szuverén, szánt-szándékkal a sorok közötti olvasásra szánt, rejtjelezett szövegét. Pontosabban ez a finoman, ironikusan és ravaszkásan megírt kis Gubis-méltatás csak a két idézett mondat nélkül jelenhetett volna meg a színes, a vajdások első (!) igazán reprezentatív kiadványában, és ezt az érdekelt és érintett felek egyike sem vállalhatta. Ez a kezelhetetlen, a szellemi és lelkiismereti függetlenség boldogító érzését és éltető ízét kóstolgató, megtapasztaló társaság akkor már nem tűrte (és sohasem szívlelhette!) a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását! Így hát úgy döntöttek, ha nem közölhető a teljes szöveg, akkor inkább álljon ott, a szénfekete karakterű Gubis Mihály mosolygós, szakállas portréja mellett, vékony gyászkeretben, annak üres, kitörölt helye.

       Misel akkor 38 éves volt, ma 60 lenne! Akkor másfél vákuumos flekk került az eleven arcél mellé; tükrözésre képtelen feketerámás szövegtükör-űr. Ma újabb mondóka íródik léthiánya köré; hologramszerű ráolvasás baleseti rajzának átvilágítására, hogy újra testesüljön a negatív kép. Harminckilenc évvel ezelőtt úgyszintén Szarvason, egy Gubis-kiállítás megnyitóján arra kértem a hallgatóságot, hogy mindenki hunyja be a szemét, és gondolatban húzzon egy vonalat, lehetőleg a magáét, de azt olyan átérzéssel cselekedje, mintha Gubis teremtené (!). Ma inkább azt ajánlanám, hogy mindenki nyissa ki a szemét (!). Azaz nyissátok ki a szemeteket, hogy egymás tekintetében kereshessétek Őt, a bennetek lakozó művészember emlékképét; a sokezerféle epizódban megjelenő képzőművész oszthatatlan lelkének elevenen élő darabjait, lényének fraktálszerűen gyarapítható morzsáit, szellemi nyilvánulásainak villódzó szilánkjait.

       Keressétek Őt, a fényképekben megmaradt bizakodó, dacos, makacs, kemény vagy ellágyuló, a felszabadult, s az olykor Belzebubot és Sivát is játszó, táltos mosolyát. Kutassátok a családfáját, szedjétek össze életrajzi vonatkozású fotóinak legárulkodóbb fixációit, rövidre szabatott sorsának tömény képletekben sűrűsödő pillanatfelvételeit, jellemének kvintesszenciális csomópontjait, kedélyállapotainak legjellemzőbb hangulatait, a véletlenek attribútumaival felruházott jeleneteit.

       És rakjátok össze a róla szóló, szájról-szájra adott személyes történeteiteket, fűzzetek, ragasszátok össze könyvvé a vele kapcsolatos, méhsejtszerűen ízesülő visszaemlékezéseiteket. Váljatok benne és általa egy közös katarzis ünnepi fogalmazványává.

       És juttassátok múzeumokba és képtárakba, vagy akár egyetlen kiemelt helyre legfontosabb műalkotásait. De előbb ti, az erre hivatottak, dolgozzátok fel ezt a korán félbeszakadt, sérülékeny, de korántsem csonka (!) életművet a legapróbb részletekig. Mérjetek, számoljatok meg mindent, ami megszámolható és megmérhető. Adatoljatok, írjatok le, lajstromozzatok, fajsúlyozzatok és vonatkoztassatok (el is, ha kell a tárgytól!). S a tudományszerű, a gyakorlatias célszerűségeken meg a hétköznapi összefüggéseken túl keressétek a magasabb elrendeléseket is, mert ez az életmű nagy valószínűséggel ilyen szempontok szerint született és alakult olyanná, amilyenné lennie kellett: jelzések összetartozó jel-egészévé, mely itt, ezen a krisztusi stációkkal mért golgotai helyen kapta meg a felszólítást, az elhívatást arra, hogy szabad akarata választásából és személyes sorsából fakadóan az univerzális ember fájdalmainak a szószólója legyen.

       És vizsgáljátok meg objektjeinek, festményeinek, térberendezéseinek, tájművészeti munkáinak, szobrainak, grafikáinak, performanszainak, képes levelezőlapjainak és kiadványainak természetét, valamint gubizmáinak üzenetét, majd mondjátok utánam: Idea, Fészek, Víz, Üzenet, Földi jel, Este, Tábor, Szellem, Táltosok, Az aradi 13, Fátyol, Bizánc, Lepedőrajz, Földgrafika (Erdély), Földszobor (Tűz), Földszobor (Víz), Boriska kopjafája, Hajas szék, Vénusz, Mihályok szekere, Élő vonal, Középkor, Háló, Gesztusos vonalak, Teringette, Tárgyalás, Szék szex, Pogány, Hármas-kép, Burok, Sárkánytojás, Kapuőr, Kicsi zászló, Stációk (In memoriam Bartók Béla), Kiskövér, A meg nem született gyermekekért (Abortusz), NESSY-ke, Emlékmű, Imágó, Szív, Nyakkendős kereszt, Mária-Magdolna, Fallikus kép, Fallikus póló, Fallikus szék, Pucsító, Pokol, Arcpír, Hús, Epe, Zsákutca, Terra Hungariae, História, Organikus kereszt, Triptichon, Tegnap, Kalapabaszkulum, Három király, Kockás szék, Miszék?, Zászlórúd, Vasfa szék, Obeliszk, Vaskocsi, Zászló, Menyasszony, Tüskés szék, Kaszás szék, Székfolyó, Gyász, Piramis, Szekér, Kiskertem, ARS, Fátyolszék, Kereszt szék, A szék, Szék lent, Szék fent, Mécses, Gótika, Szeges szék, Vasfa zászló, Trónus, Vasszék, Napozó szék, 5+2, Fony-széke, Csíki szék, Sámán szék, Asszony szék, Sámán dob, Totál-totem obeliszk, Fotel, Lábas szék, Székkel szemben, Boriska széke (Tüskék a szívemben), Zuhany, Szék és obeliszk, Hiány, Jávor szék, Trón, Székely szék, Zimbabwe, Dobogószék, Boszorkányszék, Luca széke, Vasfa zászló, Fonyi obeliszk, Török obeliszk, Önobeliszk, Fehér magány, Vízen járás, Tükör szék, Kettős szék, Valcer, Spiné[t], Hebehurgya, Gesztusháló, Szögletes nap, Mongólia, Sárga kép, Piros kép, Sötét kép, Fekete kép, Embrió, Hosszúszék, Kiterítve…

       Azután csendesedjetek el, nyeljétek le nyelveteket! Fületekkel ereszkedjetek mellkasotokra és hallgassátok verőereitek szívritmusos zubogásának vérvörös lüktetését, és látó szemeitekkel ismerjétek fel az előttetek járó (­­_ _ _) szellemi lelkét!          

[Elhangzott a művész születésének 60. évfordulója alkalmából a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumban rendezett kiállítás megnyitóján, 2008. április 5-én.]