Megint eltelt egy év...

Írjuk a bizonyítványokat, törzslapokat lapozgatunk, készítjük elő a leltárt, elpakolunk a műtermekben. Az ablakok most már reggeltől nyitva lehetnek. Jönnek a kollégák összeolvasni, bizonyítványt írni, naplót lezárni, vizsgákra megyünk ki a telephelyekre, beadtuk a Kormányhivatalnak a jövő évre vonatkozó változtatásainkat tartalmazó kérelmet, várunk a KLIK-ek bérleti szerződéseire, amit - a változások miatt - csak egy évre szeretne némelyik kiadni, pedig nekünk legalább öt év kell... - Változás mindig volt, és biztos, hogy lesz is! - Na de ennyi!? És ilyen mértékű és mélységű?!

A pedagógus életpálya modell legtartósabb és leginkább meghatározó elemének a bizonytalanság látszik. A szóban forgó bizonytalanságnak is több rétegében. A legsúlyosabb maga az egzisztenciális bizonytalanság. Ettől még tragikusabb azonban a magát a bizonytalanságot generáló bizonytalanság. A KLIK-eknél, az önkormányzatoknál, az alapítványi iskoláknál és bizonyos mértékig bizonyos egyházak iskoláinál! Azt hiszem, nem hagytam ki senkit.

Beékelődik lassan közénk is a sunyi félelem táplálta bizalmatlanság, türelmetlenség. Nagyon oda kell figyelni, hogy nyakon csípjük magunkban az ebben születő feszültséget. Nagyon kell koncentrálni arra, hogy miért is csináljuk mindezt, amit iskolának hívunk - lassan  már csak magunk között.

Mi még tudjuk azt, milyen (alap)helyzet az, amiben azt érezzük, tudjuk, hogy "Miénk az iskola." - Talán voltak valaha olyanok, aki azt is érezték, milyen lehetett, az az érzés, hogy "Miénk az állam". Talán ők még polgárok lehettek. Mára lakosokká változatk. Manipulált tömeggé. Tanév vége van, mégis lehangol egy rossz érzés: az iskolákat is manipulált tömeggé változtatta a jelenlegi oktatáspolitika.

Labdáznak a létünkkel, az alapvető - vegetatív - működésünk napi kockázat. Hol lehet ebben a rendszerben megtalálni a bizalom csendes, megnyugtató és megtermékenyítő légkörét? Hol  van ma a szellemet megszólító, sokaknak egész életre szóló, életre indító iskolai légkör? Hol van a biztos értékekre nyugodt szívvel rámutató tanító megkérdőjelezhetetlen hitelessége? - Aki nem tud portfóliót írni, önreflektív önértékelést megvalósítani - az előírt paraméterek (kompetenciák) mentén, ma nem lehet hiteles. - Állítja a jelenlegi életpálya modell, mert hát nem is ismer el önmaga által nem definiált értékeket.

A pedagógusnak nem elsődleges tulajdonsága a lázadás és a lázítás. Másra lett kódolva. - Nem a kritikátlan elfogadásra, az üres eszközzé válásra, a ki- és áthelyezhetőségre, ki- és berángatásra. Az ő munkájának elsődleges és alapvető környezeti eleme az emberi kapcsolatok világa. Ezt állami szintekről meghatározni (ráadásul a tapasztalható módon) egyáltalán nem lehetséges. Kárba ment idő, elpazarolt energia. Miközben lebomlik annyi minden: valami lebomlik a szóban forgó emberi kapcsolatokban, az iskola varázsában, szerethetőségében, megőrizhetőségében, hatékonyságában.

Szóval megírjuk a levelet a KLIK egyik hivatalvezetőjének arról, hogy nem egy évre szeretnénk a szendrőládi iskolával bérleti szerződést kötni, megírjuk a bizonyítványokat, átadjuk azokat növendékeinknek és a szülőknek hitet teszünk arról, hogy "menni fog ez így is". De közben önmagunkat is győzködjük, mert hát halljuk saját szavainkat: "menni fog ez így is" - pedig nagyon sokan nagyon sokat tesznek azért, hogy ez ne így legyen!