Rövid tájékoztató az alapítványi iskolákról

Rövid tájékoztató az alapítványi iskolákról.

Az első alapítványi iskola megalapítása óta (1988), közel 1000 alapítványi iskola jött létre átfogva a közoktatás egészét

az óvodától az érettségit követő FSz képzésig, az általános iskolától a szakképzésen át az alapfokú művészeti képzésig, a hátránykompenzációtól az elitképzésig.
Érdekeiket, szakmai szempontjaikat szinte a kezdtek óta az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete (AME) képviseli, melynek kb. az alapítványi intézmények harmada - negyede a tagja.
Bár a közoktatás egészéhez képest viszonylag kis arányban tanulnak alapítványi iskolákban a magyar gyerekek, a szféra összetettsége, szakmai problémái, eredményei azonosak a hazai közoktatás egészével.
Egyes területeken – így különösen a hátránykompenzáció, az alternatív iskolák, az alapfokú művészeti képzésben, az érettségit követő iskolarendszerű képzésben – nagyon nagy az aránya az alapítványi területnek (fele - harmada), más területeken – így az általános iskolákban, gimnáziumokban – lényegesen kisebb az arányuk (3-10 %).
Számos közhely, városi legenda övezi az alapítványi iskolákat (drága magániskolák, alternatív iskolák stb.).
Bár az alapítványi iskolákról átfogó kutatás készült, mely megjelent a TANI- TANI 2009 különszámában, s mind a szakmai, mind a tágabb kört érintő média rendszeresen foglalkozik az alapítványi iskolákkal, valamint AME is minden lehetséges fórumon igyekszik a féligazságokra építő félreértéseket tisztázni, nagyon nehéz áttörni a falakat.

Az AME elnöksége a 2010. szeptember.16-i ülésén a tények összegzésével összefoglalta, hogy milyen szerepet töltenek be a magyar közoktatásban az alapítványi iskolák.
Szándékunk bemutatni az új kormányzat, az önkormányzatok, és a szakma számára, hogy miért van szükség az alapítványi iskolákra.

Az alapítványi iskolák közfeladatot látnak el, ugyanúgy mint önkormányzati és egyházi társaik. Megfelelnek a közoktatási törvény előírásainak, az ide járó ill. az ilyen intézményekben végzett tanulók számára legalább ugyanazokat a szakmai, személyi, oktatási feltételeket biztosítják, mint bármelyik magyar iskola

Az alapítványi iskolák – szemben az önkormányzati, egyházi fenntartású intézményekkel – közfeladatot ellátó tevékenységüket kevesebb állami forrásból látják el, tekintettel arra, hogy csupán az alapnormát kapják meg, a kiegészítő támogatást alanyi jogon nem. Működésük forrása egyrészt szülői támogatás, amely így nem kerülne be a közoktatás forrásai közé, másrészt pályázati fejlesztési támogatás, harmadrészt a hátránykompenzáló intézmények számára pályázati formában határozott idejű szerződéssel nyújtott kiegészítő támogatás

Bár óriási különbség van a különböző alapítványi iskolák között, több fontos közös jellemzőjük van. Ezek:
Az egy fenntartó – egy iskola a tipikus működési formájuk, s ez közvetlenebb kapcsolatot biztosít az iskolahasználói körrel.
Általában kisebbek, és könnyebben alkalmazkodnak a családok, gyerekek igényeihez.
Tekintettel szűkösebb forrásaikra, illetve arra, hogy a civil szféra részeként nem közvetlenül az állami forrásokból működnek, lényegesen hatékonyabban gazdálkodnak, mint önkormányzati társaik.
A családokhoz való közvetlen kötődésük egyik kiemelten fontos velejárója, hogy a képzési funkción túl nagy jelentőséget tulajdonítanak az érték- és normaközvetítő iskolafunkciónak.

Kiemelt szerepet töltenek be a korrekciós, problémamegoldó, konfliktusos helyzetekben. A differenciált alapítványi szféra léte önmagában biztosítja a társadalom, a családok számára, hogy az egységes szabályozás keretei között a különböző oktatási szükségletekhez megfelelő támogatást nyújtson: az alapítványi óvodák, iskolák szinte mindenhol hiánypótló jelentőségűek.

Az alapítványi szféra biztosítja a szociális háló „sűrítését”, a rendszerből kieső gyerekekkel való foglalkozással, az utcára kerültek támogatásával. Ma Magyarországon elképzelhetetlen lenne a gyermekesély javítása, az alapítványi iskolákat alapító lelkes, szakmailag felkészült gyerekmentő pedagógusok nélkül. A mi hálózatunk biztosítja:
A második esély iskoláinak nagy részét.
A deviancia kezeléséhez nagy mértékben itt járulnak hozzá.
A hátrányos helyzetű csoportok számára helyhez viszik a megoldást.

A társadalmi hátránykompenzáló altruista intézmények mellett nagyon jelentős az aránya az ala-pítványi szférának az SNI tanulók nevelésében is.

Az alapítványi iskolák nagy hányada alapfokú művészet iskola, amelyek az elmúlt 15-20 évben elvitték a művészeti képzést Magyarország minden szegletébe, minden kis településre. Eljuttatva a tradicionális zeneoktatás mellett a népi kultúra, közösségi kultúra, a tánc, a színház művészet, képzőművészet iránti igényt a következő generáció számára is. Ezt az érintett önkormányzatok nem tudták volna megtenni, s az itt felhalmozott tapasztalat, az elért eredmények európai mértekben is egyedülállóak, és követendő mintát jelenthetnek mások számára.

Természetesen vannak tandíjas, költségtérítéses alapítványi iskolák, de ezek egyrészt csak legfeljebb a harmadát jelentik a teljes szférának, hiszen hasonlóan más fejlett országokhoz, az alapítványi szféra tipikusan a társadalom két szélére szerveződött. Ezek az iskolák egyrészt jelentős többletforrásokat hoznak a közoktatásba, másrészt kielégítik azoknak a családoknak a szükségleteit, akik hajlandóak, és képesek anyagilag is kiegészíteni gyermekük iskolázását.

A szakképzés területén is jelentős szerepet töltenek be az alapítványi iskolák, különösen:
Az elsősorban hátránykompenzációban fontos funkciót betöltő szakiskolai hálózatban.
A kisebb méreteket igénylő tradicionális szakmai képzésben.
A művészeti szakképzésben.
Kiemelten nagy az arányuk, és lényegében pótolhatatlanok a modernizációs szakmák területén.
Éppen ezek miatt jelentős a számuk a közoktatást követő szakképzési területeken, a második esély iskoláiban.

Az óvodák közül nagyon sok működik alapítványi, magán fenntartásban. Elképzelhetetlen nélkü-lük az óvodai ellátás, különösen a nagyvárosokban, nagyvárosi agglomerációs településeken, kisebb falvakban.

Szándékoltan a végére hagytuk az alapítványi iskolák pedagógusainak a szakmai fejlesztésben betöltött fontos szerepét, mert igen sokszor azonosítja a közvélekedés az alternatív iskolákat az alapítványi, magánoktatással. Kétségtelen, hogy az alternatív iskolák elsöprő hányada alapítványi fenntartású, de az alapítványi iskolákon belül csak kis arányt képviselnek. Ma, csakúgy mint a fejlett világon mindenhol, a szakmai fejlesztés jelentős gyakorlati helyei az alternatív iskolák, nélkülük elképzelhetetlen a szakmai modernizáció.

Az AME elnöksége szerint
Magyarországon valamennyi törvényben előírt feltételnek megfelelő közoktatási intézményt azonos módon kell finanszírozni, ellenőrizni, támogatni.
Függően az iskolatípustól, iskolafoktól, eltérő szakmai támogatást, finanszírozást kell biztosítani, de ezek alapja nem a fenntartó jogi személyisége, hanem az intézmény célja, programja lehet csupán.
Mindaddig, amíg az egységes elbírálási, támogatási rendszer ki nem alakul, a nem állami nem önkormányzati intézmények szabályozásának, finanszírozásának azonos módon kell történnie.

Az AME elnöksége

Horn György elnök
Sipos Mihály dr. társelnök
Bak Zsófia alelnök
Bibó István dr.
Braun József
Csetneki József
Deák Istvánné
Heindl Péter dr.
Kékesné Czinder Gabriella
Kopp Miklósné dr.
Kunné Szörényi Katalin
Lencsés Lídia
Szalánczi Zoltán
Szebényi Csilla

Budapest, 2010. október 5.