TÁMOP-3.3.8-B-12-2012-0178

A projekt bemutatása

Projektünk az ország egyik leghátrányosabb helyzetű térségében megvalósuló hátránykompenzáció. A program elsődleges célcsoportja az ART ÉRT Művészeti Iskola négy telephelyén tanuló HH-s és HHH-s gyerekek és családjaik, másodlagos célcsoport pedig az őket tanító pedagógusaink. Eszköznek a művészeti nevelést választottuk, amely alkotóelem az iskolai kereteken túllépve komoly szociális kiterjedésű vállalásokkal kíván helyzetükön segíteni a helyi partnerek közreműködésével.

Mind a cigány kisebbségi önkormányzat, mind a helyi önkormányzatok vezetői, az általános iskolák pedagógusai, valamint a szülők egy része arra ösztönzik tanulóikat, gyermeküket, hogy vegyenek részt iskolánk művészetoktatási képzésében, és sikerült megvalósítani hitvallásunkat, miszerint tanulóink személyiségének változását pozitív irányban tudtuk befolyásolni eddigi munkánkkal.

A szocializációs hátrány okozta magatartás-, tanulási, beilleszkedési zavarokkal küzdő tanulók fejlődéséhez szinte nélkülözhetetlen a művészetek nyújtotta alkotási lehetőség, a produkció létrehozása utáni sikerélmény, ami természetes módon a hátrányokkal küzdő és esetlegesen az általános iskolai munkájukban nem jól teljesítő tanulóink önbecsülését növeli, majd hozzásegíti őket olyan problémák leküzdéséhez, amelyeket egyébként nehezen vagy egyáltalán nem tudnának megoldani.

E projekt középpontjában áll az integrált nevelés, amely segíti a tolerancia fejlődését, a másság elfogadását, a türelmet, a szociális készségek kialakítását, az egymáshoz való alkalmazkodást.

A projekt hatására intézményünk szakmai kultúrája, annak dokumentáltsága, tanáraink módszertani műveltsége és gyakorlata, eszközparkunk, szakmai ismertségünk és elfogadottságunk jelentős mértékben növekedhet.

• A gyerekek általános iskolában jelentkező problémáit is vizsgálva hamar rájöttünk arra, hogy őket az oktatási modernizáció az eredményesség szempontjából gyakorlatilag érintetlenül hagyja. A napjainkban elvárt modernizálás, elszámoltatás, integráció adminisztratív ellenőrzéseinek az iskolák megfelelnek, a valós kép azonban más.

• Amikor más ágazatok, intézmények, az ellátó rendszer működési zavarai miatt kerülnek a gyerekek önhibájukon kívül tarthatatlan helyzetbe.

• A családok értékrendszere, életmódja következtében jellemzően jelen van a partneri viszony teljes hiánya.

• A problémarendszer rendkívül bonyolult, létrejöttéért az érintett intézményrendszer minden szereplője felelős, és benne van a szülők egyéni felelőssége is. Mindezek miatt az iskolában nyújtott fejlesztés hatása nagymértékben csökken, néha semmivé válik. A megfelelő képességekkel rendelkező, ígéretesen induló gyerekek már 10 éves korukra olyan deviáns magatartást mutatnak, amelyet a rendszer nem képes kezelni.

Az általános iskolai oktatás ma megerősíti bennük azt az érzést, hogy az iskola egy rajtuk kívül álló valami, ahol kudarcok sora éri őket, amivel szemben negatív érzéseik vannak, és ezek az évek során tovább erősödnek. Az átbukdácsolt általános iskola után a szakiskolákba kerülő gyerekeknél csak tovább fokozódik a probléma. Az iskola sok helyen tehetetlen, a gyerekek továbbgörgetésével, a csupán adminisztratív módon a rendszerben tartással igyekszik „túlélni” a gyerekeket, közben önkéntelenül is asszisztálva valamihez, ami ellen harcolnia kellene. A végeredmény egy munkaerőpiaci szempontból értékelhetetlen tudással kikerülő réteg, mely nem mobilis, nem motivált a munka iránt, és nem talál munkát az amúgy is szűkre szabott lehetőségek között.

A projekt két évében e gondok megoldására keres lehetőségeket közel 150 növendékünk, valamint az ő családjaik, szakmai partnerek (településenként egyházak, szociális szervezetek, roma közösségek, civilek, pedagógusok, önkormányzatok) bevonásával.

Az iskola élete több ponton is átalakul, ha integrációs nevelést folytat. A folyamat fenntarthatóságának érdekében újra kell gondolni tevékenységét, helyzetét:

• a pedagógusok hátránykompenzációt segítő, folyamatos pedagógiai, módszertani továbbképzések, hospitálások (Független Pedagógiai Intézet akkreditált képzésein 11 fő, hospitálások 11 fő, tréningeken 35 fő, program adaptáláshoz tartozó képzéseken 9 fő)

• a művészeti iskola települési partneri kapcsolatainak folyamatos fejlesztése a szereplők tartalmi együttműködésének koordinálása érdekében, kiemelten a szülők vonatkozásában (településenként önkormányzatokkal, roma nemzetiségi önkormányzatokkal, szociális és egészségügyi intézményekkel, oktatási/nevelési intézményekkel, egyházakkal, civil szervezetekkel történő együttműködés)

• a hátránykompenzációs, integrált nevelést támogató tárgyi- és immateriális eszközpark fejlesztése (átvett modell értékű program, informatikai, prezentációs eszközök, mobil bútorok beszerzése a tanulóbarát környezet kialakítása érdekében)

• rendezvények (4 projektnap, 4 óvoda-szülő-gyerek program, 2 középiskola-szülő-gyerek program, áttanítások, ezzel kapcsolatos tréningek, tantestületi tréning 1 alkalommal, „Te hogyan csinálod?” – találkozás roma családokkal saját közösségükben az iskolához kötődő szokások megismerése, alakítása érdekében, 4 alkalommal)

• egyéni fejlesztési tervek (150), pályaorientációs tervek (40), „portfóliók” (40) készítése, egyéni mérések tervezése, alkalmazása tanulónként.

Elsődleges célunk a projekt segítségével az iskolánk működő hátránykompenzációs pedagógiai munka hatékonyságának növelése, nevelési rendszerünk még érzékenyebbé tétele a kihívásokkal szemben, valamint az ehhez alkalmazható módszertani kultúra és adminisztratív háttér továbbfejlesztése.

Amennyiben a programban tervezett és végrehajtásra kerülő fejlesztések, elérik a megfogalmazott célokat, azokat az iskola alapdokumentumaiba történő beépítéssel szervíteni szeretnénk mindennapi munkánk hatékonyabbá tétele érdekében.

A földrajzi-társadalmi helyzet, az ebből adódó korlátok egy sor olyan problémát hoznak magukkal, amelyeket az oktatási rendszerben már jó ideje megfigyelhetünk:

• A hátrányos helyzetű gyerekek tanulási motivációja kicsi, szocioökonómiai státuszukból eredően nem képesek beilleszkedni a tágabb közösségekbe, sokan tanulási nehézségekkel küzdenek. Énképük általában nem pozitív, sok közöttük a lemorzsolódó, kimaradó, évismétlő.

• A többségi társadalom egyre nehezebben viseli a sok esetben deviáns viselkedésű tanulókat, a szülők nem hívei az integrációnak, értékítéletüket továbbadják gyermekeiknek, akik azt az iskolába behozzák. Együttműködési szándékuk minimális. Kirekesztők, elutasítóak.

• A pedagógusok nem képesek megbirkózni a helyzettel, mára már szinte minden általános iskolában jelentős gondok vannak. A szülőkkel való kapcsolat nem megfelelő. A pedagógusok úgy érzik, nincsenek eszközeik a helyzet kezelésére.

• A különböző ágazatok (oktatási, szociális, egészségügyi, rendvédelmi, munkaügyi, önkormányzati, civil stb.) nem képesek összefogni, egymás munkáját segíteni, erősíteni. A szemléletük elsősorban ügyintéző jellegű, leginkább a protokoll betartására figyelő, nincs komplex összefogás egy-egy gyerek, család problémáinak megoldására.

Intézményünk minderre reflektálva átvenne egy működőképes modellt, aminek alapja a művészettel nevelés, és szerves kiegészítője egy széles körű, inkább szociális munka jellegű, támogató, koordináló tevékenység.

Iskolánk tanulóinak döntő része HH-s, HHH-s gyerek. Olyan telephelyeket választottunk a projekthez, ahol arányuk kiemelkedően magas: Edelény, Pácin, Lak, Sajóbábony.

Mert abban az intézményben, ahol a tanulólétszám összetételének jellemzője, hogy a gyerekek 70 %-ban hátrányos helyzetűek, és ezen belül közel 300 fő HHH (halmozottan hátrányos helyzetű), mélyszegénységben, általában szegregátumokban élő, zömében cigány gyerek, ott muszáj tenni valamit. A program tervezésébe bevonjuk a helyi Roma Nemzetiségi Önkormányzatokat.